Újonc Szent Tódor csodája

Nagy Konstantin fia II. Constantius után Flavius Iulianus (a hitehagyott) lépett a császári trónra. Az új császár megtagadta Krisztust, bálványoknak hódolt és üldözni kezdte a keresztényeket. A hitehagyott császár nem is annyira nyíltan, hanem inkább titokban üldözte a keresztényeket, mivel attól félt, hogy sok pogány is a krisztusi hit követőjévé lesz, ha látja, hogy mily hősiesen tűrik a keresztények az embertelen kínzásokat. Emiatt ez a becstelen uralkodó, úgy döntött, hogy titokban fogja meggyalázni a keresztényeket. Flavius Iulianus tudta, hogy a nagyböjt első hetében a keresztények rendkívüli módon figyelnek a tisztaságra és bűnbánatot tartanak. Ezért a császár magához hívatta a konstantinápolyi városparancsnokot és megparancsolta neki, hogy az első böjti héten minden nap szentségtelenítse meg a piacon kapható élelmiszereket a bálványáldozati vérrel, amitől a keresztényeknek mindig tartózkodnia kellett (ApCsel 15,29). A császár parancsát végrehajtották, és az összes piacra a hitetlenek által megszentségtelenített eledel került. A Mindenható Isten azonban gondoskodván igaz szolgáiról legyőzte ezt az álnokságot, szégyent hozva a pogányokra. Az Úr elküldte szenvedéseket tűrő mártírját, a sok évvel ezelőtt Krisztusért vértanúhalált halt és a Mennyei királyságban megdicsőült Szent Tódort Eudoxiosz konstantinápolyi érsekhez. Eudoxiosznak Szent Tódor nem álmában, hanem valóságosan jelent meg és azt mondta neki:

– Gyűjtsd össze azon nyomban Krisztus nyáját, és parancsold meg minden igazhitű kereszténynek, hogy senki ne vegyen a piacon élelmet, mivel azt bálványáldozati vérrel szentségtelenítették meg a becstelen császár parancsára.

Az főpap tanácstalanul kérdezte, hogy akkor mivel helyettesítsék a piacon vásárolt élelmet azoknak a szegény embereknek, akiknek nincs elég otthoni tartalékuk.

A Szent így válaszolt:

– Ha kolivát adsz nekik, azzal elhárítod előlük a nehézségeket!

Eudoxiosz azonban továbbra is tanácstalanságának adott hangot, mivel nem tudta, hogy mi az a koliva. Erre Szent Tódor azt mondta:

– A koliva az mézes főtt búza. Így nevezik ezt az ételt Euchaitában, a szülővárosomban.

Akkor az érsek azt kérdezte a Szenttől:

– Ki vagy te, és miért gondoskodsz így az igazhitű keresztényekről?

Erre a szent azt válaszolta:

– Én Tódor vagyok Krisztus vértanúja; Isten parancsára jöttem segíteni nektek.

Ezután a Szent eltűnt. Az érsek akkor összegyűjtötte az összes keresztényt és elmondta nekik, amit látott és hallott. Elkészítvén a kolivát, megmentette nyáját az ellenséges álnokságtól. A becstelen császár látván, hogy ármánya romba dőlt, egészen elszégyellte magát és megparancsolta, hogy szállítsanak a piacokra meg nem szentségtelenített ételt. A keresztények pedig hálát adva az Úrnak az Ő kimondhatatlan könyörületességéért és dicsőítve Krisztus nagyvértanúját Szent Tódort, a nagyböjt első hetének szombatján megünnepelték a szent nagyvértanút, megáldva tiszteletére és emlékére a kolivát, hogy az a hívők étkéül szolgáljon. És attól az időtől kezdve napjainkig Egyházunk a nagyböjt első szombatján megszenteli a kolivát az Eudoxiosz érsek idejében történt csoda emlékére, és dicsőíti Krisztus szenvedéseket tűrő vértanúját Tódort, hogy a hívőket folyamatosan emlékeztesse az Úr szolgái iránti kegyes Isteni Gondviselésre, és Szent Tódor nagyvértanú keresztényeknek nyújtott segítségre.

(A Szent Dimitrij rosztovi metropolita írásaiból összeállított „Szentek élete” alapján)