A kápolna rövid történeti áttekintése: 

  

Csarnojevics pátriárka vezetésével nagy számban érkeztek szerbek a balkánról. Egészen 1718-ig Pécs püspöki székhely volt, majd különböző események folytán a püspökség székhelye Dunaszekcsőre került. 1944-ben megvásárlásra került a Zrínyi u. 15. szám alatt található ház, melyben működik ma is a kápolna. A kápolna 1949-től tölti be mai funkcióját.

Az ikonosztáz az izbégi templomból került Pécsre, az éneklőszék és a többi egyházi berendezés pedig a valamikori budai székesegyházból való. Az ikonosztáz elsődlegesen a szentendrei Blagovestenska templomban volt.

2004 novembere óta, Főtisztelendősége Lukiján budai püspök úr döntése értelmében, állandó elhelyezéssel került lelkész a felújított parókusi lakásba, azóta szolgálunk istentiszteletet minden nap. 

 

 

Az ikonosztáz:   

Különböző korú táblákból és szerkezeti elemekből összeállított, alig embermagasság fölé nyújtott, kevés faragvánnyal díszített zárt fal. A felső sor kialakítása episztilonszerű. Az állványzat alacsony, balkáni típus mintájára készült. Szélessége: 496 cm, hozzávetőleges magassága 283 cm.

Képi díszítés: technikája tempera, fa. Felirata: egyházi szláv. Kora: a Deészisz-sor a Deészisz tábla felirata szerint 1721-ben készült a szentendrei Blagovestenska templom számára, ahonnan a berendezés felújításakor az izbégi templomba, majd  a pécsi kápolnába került.

 

 

  

Az ikonfestő:  

A Deészisz-sor mestere annak az ószerbiai ikonfestő csoportnak lehetett tagja, amelyik az esztergomi Trónusikonokat festette. Másik mester kezemunkája a Golgota kereszt-kompozícióból megmaradt két tábla. A Trónusikonokat és a Királyi ajtót moschopoliszi festő, a ráckevei festőcsoport egy tagja festette. Különböző mesterek keze munkája az Utolsó Vacsora és a diakónusi ajtók táblái. A Deészisz-sor a magyarországi emlékanyag kiemelkedő darabja. Stílusát tekintve az ószerbiai mester hagyományos későbizánci ikonográfiát követett, vonzódott a linearitáshoz. Hasonló stílusban készült a Golgota kereszt-kompozíció.